Irán 9 milliós (elővárosokkal együtt 15 milliós!) fővárosa nem épp a legszebb város az országban. Dél Irán történelmi nagyvárosai (Iszfahán, Shiráz, Yazd stb.) sokkal több látnivalót kínálnak. Azonban Teheránra is érdemes rászánni néhány napot, mert azért Teherán sem a semmiből lett főváros. Ráadásul az országba a legtöbb nemzetközi repülő- és buszjárat a fővárosba érkezik, így jó eséllyel a magyar utazó is itt lép először iráni földre. Ha pedig már itt járunk érdemes megállni 2-3 napra, és felfedezni a várost.
Teherán fekvése
Teheránt elhelyezkedése is érdekes várossá teszi. Az Alborz hegység lábánál fekvő város látképét nagyban meghatározza Irán legmagasabb hegye a Damavand 5610m-es csúcsa. Az egész évben hóval borított fenséges csúcs éles kontrasztot alkot a sivatagi nyár forróságában gőzölgő várossal. Az Alborz hegység láncának déli leejtőire kúszik fel a város északi része, a déli viszont már az ország középső részét borító sivatag részének tekinthető teheráni-fennsíkon fekszik. A város legdélibb részei 1000m-es tengerszint feletti magasságon helyezkednek el, északi részén pedig a legmagasabb részek 2500m-en fekszenek, így Teheránon belül nagyobbak a szintkülönbségek, mint egész Magyarországon.
A dimbes-dombos Teherán látképe, háttérben a hegyekkel.
Ez a nagy szintkülönbség a város klímáját is jelentősen befolyásolja, észak-Teheránban sokkal kellemesebb a klíma, mint a város déli részén, nem csoda, hogy a város leggazdagabb negyedei is itt találhatóak. A hegyekben több kis patak is ered, melyek a városon folynak keresztül délre. A rengeteg kis patakot nem rejtik el a föld alá (mint Budapesten sok helyen), általában az úttest, és a járda között, kis beton medrekben folyik a víz. Ezekkel a kis patakokkal a város bármely pontján találkozhatunk, érdekes kis színfoltjai a városnak. Az már sajnálatos, hogy sokan utcai szemetesnek használják ezeket a vízfolyásokat. Így a város északi negyedeiben még kristálytiszta vizű hegyi patakok dél-Teheránban már szemetet sodró koszos kis csatornákként folydogálnak.
Kis patak a Niavaran-palota kertjén átvezetve. Itt Teherán északi részén még kristálytiszta a vize…
… ezen a képen viszont már Teherán déli részén járunk, itt barnás, koszos víz folyik a patak medrében.
Történelmi látnivalók
Bára város mai képéről nem épp a “történelmi” szó ugrik be az embernek, azért a város területe közel 7000 éve lakott, így joggal mondhatjuk, hogy Teherán egy ősi város. Azonban sokáig a közeli, ókori metropolisz,Rhages mellett megbúvó szerény kisváros volt, fejlődésnek az után indult, hogy a mongolok feldúlták Rhagest, és a lakosok egy része Teheránba menekült. A város igazi aranykora azonban 1776 után jött el, ekkor lett Aga Mohamed Khan perzsa uralkodó döntése alapján Irán új fővárosa Shiráz után. Feltehetően a kellemesebb éghajlat miatt isdöntött az uralkodó úgy, hogy itt alakítja ki rezidenciáját. A másik szempont az lehetett, hogy a nagyvárosias Iszfahánnal és Shirázzal szemben Teheránban kevesebb esély volt arra, hogy a helyi elit, és a lakosság esetleg fellázadjon az új uralkodó ellen. A város azonban még ekkor is jelentéktelen helynek számított, az 1820-as években is csak kb.80 000 lakója volt, pedig ekkor már fél évszázada az ország fővárosa volt.
A Golesztán-palota.
Ezekből is látszik, hogy Teheránban azért nem kell várni nagy ókori negyedeket, középkori palotákat, medresszéket, mecseteket. Azért egy-két régebbi épületben gyönyörködhetünk a városban. A leghíresebb ezek közül a Golesztán-palota, mely a Qajar-dinasztia idején épült, ez a város közepén található. A Golesztán-palotához közel találjuk a teheráni bazárt, ami nem olyan régi mint mondjuk az iszfaháni, de hangulata nagyon hasonló.
A teheráni bazár részlete.
Kevésbé régi a Niavaran-palota mely a Pahlavi-dinasztia idején szolgált a sahok rezidenciájaként, így egészen a 1979-es forradalomig valódi királyi palotaként működött. Ez a város északi részén áll, messzebb a belvárostól. Bár az épület-együttes legrégibb elemei az 1800-as évek közepén épültek, a legújabb részek a 60-as években készültek el. Ez azért érdekes, mert olyan modernebb dolgokból, mint a mai angol-wc, a televiziós szoba vagy a biliárd szalon megnézhetjük, hogy milyen is egy királyi verzió.
A Niavaran-palota főépülete.
Ahova még a Sah is gyalog járt…
A közelmúlt történelmének érdekes emléke az Amerikai Egyesült Államok egykori nagykövetségének épülete. A kerítésen, a kapunál még látszik az USA megkopott címere, de nem is ez az igazán érdekes, hanem a kerítésen található festmények. Ezek kivétel nélkül USA és Izrael ellenes gúnyrajzok, szlogenek. Érdekes ilyeneket látni, van köztük egyszerű, de vannak kreatív megoldások is. Az épületben zajlott a világtörténelem egyik leghosszabb túszdrámája, a 79-es forradalom idején foglyul ejtett követségi dolgozókat 444 napig tartották túszkéntforradalmár diákok.
Le az USA-val, hirdeti a felirat az egykori amerikai követség kerítésén. Azért van abban valami ironikus, hogy ezt angolul, az USA nyelvén írták ki.
A követségnél érdemes óvatosan fotózni, mert a rendőrök (ha éppen vannak a környéken), nem feltétlenül nézik jó szemmel. Picit fura a dolog mert egy nyilvános kerítésre igazából az állam hivatalos álláspontja van kifestve, de úgy látszik, hogy azért az ország jó hírét (van olyan?) így is féltik. Annyira persze nem kell félni, mi például egyszerűen megoldottuk az utánunk sípoló-fütyülő rendőr problémáját: Egész egyszerűen nem vettünk tudomást róla. Nyugodtan, kényelmesen, mintha mi se történt volna, tovább sétáltunk, az első sarkon lefordultunk, és elhagytuk a helyszínt. Ebből is látszik, hogy azért ez nem annyira súlyos vétek, a rendőr se látott benne annyit, hogy utánunk jöjjön.
Egy másik kerítés-festmény.
Teherán modern nevezetességei
Nemcsak Teherán, hanem egész Irán egyik jelképe az Azadi-torony (a név jelentése “Szabadság-torony”). A torony Irán 2500 éves fennállásának emlékére épült, 1971 végére készült el. Az azonos nevű Azadi-tér hatalmas körforgalmának közepén áll, egyfajta keleti kiadású Diadalívként.
Az Azadi-torony.
A gyönyörű, márvánnyal borított épület fogadja a Teheránba nyugat felől érkezőket, ugyanis a Teherántól Kardzs, Qazvin és Tabriz érintésével Törökország és Európa felé vezető út kezdőpontjánál áll. Ráadásul ide, az Azadi térre fut be a közeli Mehrabad repülőtérről érkező út is, így a repülővel érkezők is ezt látják először Teheránból. Ráadásul az Azadi tér sarkában található Teherán egyik legnagyobb buszállomása a Nyugati Buszállomás, így a busszal érkezőket is ez a látvány fogadja. Ez persze ma már teljesen nem igaz, a torony 1971-es átadásakor még így volt, ám azóta Teherán bőven túlnőtt az akkor még város széli tornyon, elkészült egy autópálya, ami már elkerüli a teret, és a Mehrabad-reptér helyett elkészült a várostól délre az új Imam-Khomeini repülőtér, ahova a nemzetközi járatok érkeznek, a Mehrabadra ma már nagyrészt belföldi járatok mennek.
A hatalmas körforgalmon belül gyönyörű gyep, szökőkutak és kőpadok várják az embereket.
Az Azadi-torony 45 méter magas, és szinte a teljes felületét Iszfaháni fehér-márvány borítja. Az aljában múzeum, a tetején kilátó működik. Mi ezeket nem kerestük fel, kilátónak inkább a jóval magasabb Milad-toronyt használtuk. Az Azadi-torony azonban mindenképpen megéri a látogatást, szerintem fantasztikus alkotásról van szó.
A torony közelebbről. Így látszanak az egyedi alakú márványlapok, melyekkel beborították az építményt.
Ha már felmerült a Milad-torony neve, erről is megemlékeznék, ugyanis ez is nagy élmény volt számunkra. A Milad-torony egy teljesen modern építmény 2000-2009 között épült, de ma már meghatározó eleme Teherán látképének. A torony 435 méteres magasságával a 6-ik legmagasabb a világon, a közel-keleten pedig ez a legmagasabb ilyen torony. Az épület alapvetően egy telekommunikációs (tv-rádió) torony, de emellett kiállítóterek, előadótermek, étterem és persze kilátó is van benne.
A Milad-torony.
A torony alját egy 6 emeletes, kerek alakú épület alkotja, mely körbeveszi a torony beton testét. Ebben éttermek, kávézók, kiállítóterek, előadótermek és boltok kaptak helyet. Ez a rész kicsit egy művelődési-ház és egy pláza keverékének tűnik. Ezt a részt is megéri körbejárni, de nyilván nem ez adja a fő élményt. Ebből emelkedik ki a 315 méteres beton toronytest, a fölött már csak az antennák vannak.
A bejárati rész leginkább egy plázára emlékeztet.
A torony felső részén kapott helyet egy 12 emeletes acél struktúra. Ebben található a nyílt és a zárt kilátó, egy forgó étterem, egy VIP-étterem, egy művészeti galéria, és persze az üzemeltetéshez, telekommunikációhoz kapcsolódó berendezések. A torony tetejére igazi gyorslift visz fel, mely egy perc alatt felér a 300m magasan található kilátószintre. A lift érdekessége, hogy a liftakna a torony szélén kapott helyet, az üvegajtó oldalán az akna is üvegborítást kapott, így emelkedés/ereszkedés közben folyamatosan látható Teherén látképe (ide kattintva megnézhettek erről egy nem saját videót).
Kilátás a városra.
A kilátószintről csodálatos kilátás nyílik Teheránra. Innen nagyon szépen látszik a cikk elején részletezett érdekes domborzat. Jól megfigyelhető a város autópályákkal bőségesen ellátottúthálózata is (Teheránban, csak a városon belül 280km-nyi autópálya van!), és a végeláthatatlan lakónegyed, valamint a híres-hírhedt teheráni szmog is. A kilátószintnek van egy nyitott része is, ide is érdemes kimenni, a bőven ember feletti magasságú kerítés ugyan ad némi biztonságérzetet, de tériszonyosoknak nem ajánlom ezt a részt (mondjuk ők már lehet, hogy a liftutat sem bírják túl jól).
A nyitott kilátóterasz.
A kilátószint zárt részén ottjártunkkor épp iráni művészek kiállítása volt megtekinthető, illetve a világ legmagasabb tornyairól is megtudhattunk egy-két dolgot. Itt a világ 10 legmagasabb tornyának makettje volt kiállítva. A mi utunk szempontjából érdekes volt, hogy a 10-ből 2-őt azon az úton korábban már láttunk, ugyanis a Milad-toronyban egy hosszú közép-ázsiai körút legvégén jutottunk el, melynek korábbi állomásai között szerepelt Moszkva (Osztankinoi tévétorony, 540m) és Kijev (Kijevi TV-torony, 388m), így a Milad-toronnyal együtt, egy úton a világ 10 legmagasabb tornáyból 3-at ki is pipáltunk :).
A világ legmagasabb tornyainak makettjei.
A tv-toronyban így elég sok időt el tudtunk tölteni. A belépő, iráni viszonylatban drága volt, majdnem 1000Ft/fő, de bőven megérte az árát. Mindenkinek ajánlom, aki Teheránban jár, hogy látogassa meg a tornyot!
A kiállítótér.
Teherán másik modern nevezetessége, amit talán érdemes lehet megtekinteni az Khomeini mauzóleuma. A 300 méter hosszú és 150 méter széles épületkomplexum közepén nyugszik Khomeini ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítója. A mauzóleum épületét több minaret és számtalan kupola teszi még grandiózusabbá.Az épület tulajdonképen egy hatalmas mecset, bár itt nincsen elkülönített női-férfi részleg, ennek okát pontosan nem tudom.
Khomeini mauzóleuma előtt.
A mauzóleum a város legszélén található, metróval 30-40 perc alatt lehet ide kiérni a belvárosból. Nem biztos, hogy ez az épület önmagában megéri az oda-vissza több mint egy órás metrózást, viszont azok, akik repülővel érkeznek Iránba, útba ejthetik, ugyanis a reptéri metróról csak egy rövid, egy megállós kitérővel elérhető a mauzóleum.
Egyéb érdekességek
Nagyjából ezek a főbb látnivalók, de van még néhány apróság. Teherán egy soknemzetiségű lüktető metropolisz, mely rengeteg vallás képviselőinek ad otthont. Akit érdekelnek a templomok/vallási épületek az Teheránban igazán jól érezheti magát. Természetesen rengeteg mecset található a városban, aki még nem volt, annak érdemes lehet bemenni, de azért az az igazság, hogy az ország történelmi nagyvárosaiban (Iszfahán, Shiráz, Yazd stb.) általában sokkal szebb mecsetek vannak. Így aki még megy ezen városokba, az Teheránban ne nagyon töltse mecset-nézegetéssel az idejét. Irán ősi vallása, a Zoroasztrianizmus, ennek is van természetesen temploma, de ezt is érdemesebb Yazd-ben megnézni, az ottani templom régebbi és híresebb.
Egy átlagos kis mecset valahol Teheránban.
Azonban a városban nem csak ez a két vallás képviselteti magát. Van természetesen katolikus templom, orosz ortodox templom, görög ortodox templom, és még zsidó zsinagóga is (Bizony, a legtöbb iráninak semmi baja a zsidókkal, legfeljebb Izrael politikáját ítélik el)! Ezek persze általában nem túl nagyok, és más országokban ezen vallások szebb építményeit találhatjuk meg, de ha valakit ez foglalkoztat, akkor Teherán sem hagyja cserben.
Orosz ortodox templom…
…és nem messze tőle egy görög ortodox templom.
Közlekedni mindenképpen kell a városban, így adja magát a város egy másik nevezetessége, a metró. Az állomások többsége ízlésesen díszített, jellemző a márvány, és az arany használata. Nem kell az összeset végig járni, mert azért az alap dizájn az nagyjából minden állomáson hasonló, de ajánlottnyitott szemmel járni a metróban is. Érdekes még az irániak óriás-zászló mániája. Általában jellemző a keleti országokra, hogy nagyon vonzódnak a nagyon magas zászlórúdon lengedező hatalmas zászlókhoz, ennek Teheránban is több példájával találkozhatunk.
Az egyik, a sok óriás-zászló közül.
Érdemes ezen kívül csak egy kicsit bolyongani Teheránban, és magunkba szívni ezt a hatalmas, kissé kopott, szmogos, de mégis lüktető és életteli metropoliszt. Figyelni a helyiek mindennapjait, nézni a soksávos utakon kaotikusan hömpölygő forgalmat. A kaotikus teheráni forgalom mindenképpen megér egy misét, a mi európai szemünknek felfoghatatlan káosz, és összevisszaság valami bámulatos. Ahhoz képest, hogy hogyan közlekednek, egész kevés baleset van :).
A híres-hírhedt Teheráni szmog.
Összességében Teherán egy érdekes nagyváros 2-3 napra, de csak Teherán miatt felesleges Iránba utazni. Szerencsére az országnak rengeteg csodálatos látnivalója akad (ezekről később tervezek írni itt), így Iránba egyértelműen érdemes ellátogatni. Ha pedig már arra járunk, kár kihagyni Teheránt!
A két ajatollah Khomeini és Khamenei portréi az egyik metróállomás bejárata felett. Velük gyakran össze lehet futni Iránban.
Irán, Teherán
